A megfelelő kivitelező kiválasztása nemcsak kulcsfontosságú az építkezésünkhöz, hanem egyben az egyik legnehezebb feladat is, amellyel szembesülünk. Éppen ezért ebben az előző bejegyzésünkben igyekeztünk tanácsokat adni azzal kapcsolatban, hogyan ismerhetjük fel előre, ha nem a megfelelő szakemberrel tárgyalunk a megbízásról. De bármilyen óvatosak és körültekintőek is voltunk a választásnál, bizony előfordulhat, hogy valahogy mégis mellé lövünk. Éppen ezért nem árt munka közben is figyelni azokat a jeleket, amelyek arra utalnak, hogy mégsem sikerült jól választanunk.

Nézzük hát, hogyan ismerhetjük fel, ha kontár a vállalkozónk!

 

1.    Mivel jön?

Az építési vállalkozók általában munkásautóval szoktak járni, amelybe tudnak rendesen pakolni. Ezek között ritka a szép autó – de ha rozsdás, és épp szétesőben van, akkor lehet okunk feltételezni,  hogy az illető kivitelező igényszintjével bizony vannak bajok. Annyira senkinek sem megy rosszul ma az üzlet, hogy ne tudna megfizetni egy használható autót – amely, ne feledjük, munkaeszköz is egyben! De ugyanígy gyanús lehet az is, ha nullkilométeres, csillivili járgánnyal érkezik a vállalkozónk – mert hát ugye, hacsak tényleg nem épp most vette, akkor joggal feltételezhetjük, hogy nem is nagyon használja a gépet. Vajon miért?  

 

2.    Milyen cuccokat hoz?

Jól dolgozni jó szerszámmal lehet – tartja a régi mondás. Ebből következően ha a szaki „no name” eszközöket hoz magával, akkor nem árt gyanakodni. Persze, van néhány olyan erősen fogyó munkaeszköz, amelynél mindegy, hogy márkás (értsd: megbízható) vagy gagyi (például a kéthavonta elfogyó, nagy teljesítményű kővágó flexek), de a legtöbb eszköz esetében azért figyeljünk arra, hogy mi van a vállalkozónál. A legfontosabb azonban arra figyelni, hogy a munkaeszközök mutatják-e az egészséges használat jeleit: vagyis használtak már, de nem agyonhasználtak.   

TIPP: Nem minden gagyi, ami annak látszik! Egyes áruházak barkácstermékeire 3 év garanciát is adnak, és persze olcsón is mérik őket, így pusztán ez alapján még ne ítélkezzünk! És ne felejtsük el azt sem, hogy a világmárkáknak is van olcsó szériája: Boschból, Black and Deckerből és társaikból is vannak kevésbé jó minőségűek.

3.    Ha rendetlen

A jó mester mindig ügyel a szerszámaira – erre nemcsak az a bizonyíték, hogy az előző pontnak megfelelően használható eszközökkel jön, hanem az is, hogy este, a munka végeztével nem hagyja őket szanaszét. Aki nem mossa ki a vödröt és a szabad ég alatt hagyja az elektromos berendezéseket, az nem túl igényes a munkájára – ne várjunk tőle sok jót!

4.    Ha link

A linkség manapság olyan elterjedt az építőipari vállalkozók körében, mint régebben az ivászat volt. Ha a szaki vagy a brigád nem jön a megbeszélt időpontban dolgozni egyszer, az még lehet véletlen. Ha kétszer, akkor az már rendszer. Ha szó nélkül hagyjuk a dolgot, vagy túl finoman adunk hangot nemtetszésünknek, hamar azon kaphatjuk magunkat, hogy egy másik, esetleg jobban fizető munka miatt hanyagolják a mi építkezésünket és csak tessék-lássék módra, alibiből jönnek néha dolgozni. Ne toleráljuk a dolgot, a második eset után keressünk inkább mást!

5.    Ha iszik

Ma már annyira nem divatos részegen dolgozni az építkezéseknél mint 5-10 éve volt, de azért jobb, ha odafigyelünk arra, hogy a szaki vagy a brigád milyen és mennyi védőitalt vesz magához a munkanap során. Az alkohol és a precíz munka nem barátok – így mi se törekedjünk túl hosszú munkakapcsolatra azzal a vállalkozóval, aki ezt nem így gondolja.

6.    Ha hülyének néz

Az egyik legbosszantóbb dolog az építőipari szakemberekkel kapcsolatban az, hogy azt hiszik: mivel a megrendelő nem ért a szakmájukhoz, akkor egyben hülye is. Nem az a baj, ha esetleg a rakott fal ferde (illetve: dehogynem, igenis nagy baj az is!), hanem az, ha a szaki az arcunkba mondja, hogy az bizony nem is ferde, vagy ez szándékosan van így, mert majd a külső oldali vakolat kihúzza, attól lesz majd egyenes, nem tudtuk?
Vegyük a fáradtságot és esténként, ha a szakik levonultak, egy derékszöggel és egy vízmértékkel, függőónnal ellenőrizzük, milyen pontos volt az aznap végzett munka. Jelezzük a kifogásainkat és reménykedjünk benne, hogy a vállalkozó elnézést kér és mostantól jobban figyel – nem pedig szájkarate-küzdelembe kezd velünk.

7.    Ha pazarol

A pazarlás majdnem olyan elterjedt az építőipari vállalkozók/szakmunkások körében, mint a linkség és az ital – csak ez még sokba is kerül. Mármint a megrendelőnek. Ha azt látjuk, hogy a kibontott festéket nem zárják vissza este, vagy a szigeteléshez használt polisztirol-táblákra rátaposnak munka közben és úgy törik őket, mint nagymama az abonettet, akkor jobb, ha alaposan a körmükre nézünk. Az persze (nagyjából) rendben van, hogy a megrendelt anyag 5-10 százaléka megmarad vagy pocsékba megy, néha ez bizony benne van a pakliban. De a rendszerszerű pazarlás arra utal, hogy a szakik úgy érzik: nem az ő pénzük bánja, hadd szóljon! Hát, talán jobb is ha szólunk, hogy köszönjük, a viszont látásra.

8.    Ha nem jól szervezi a munkát

Gyakori jelenség, hogy a szakik úgy szereznek maguknak 1-1 (fizetett) szabadnapot, hogy a technológiai időre hivatkoznak, mondván például, hogy amíg szárad a glett, nem lehet festeni, vagy amíg köt a beton, addig nem lehet mit csinálni. A helyzet azonban az, hogy általában lehetne, mert ha ügyesen szervezik a munkát, akkor amíg a glett szárad, addig kopácsolnak mondjuk egy kicsit a tetőn vagy ilyesmi. Munka mindig van, csak meg kell látni. Ha a munkanap alig két órából áll, mert utána jön az emlegetett „technológiai idő”, az jó eséllyel egy próbálkozás arra, hogy aznap két óra után is teljes napot számoljanak el nekünk.


TIPP: A jó építési vállalkozó/szakember intelligens: lehet, hogy nem fogunk vele filozófiai vitákat folytatni, de a szakmai intelligencia bizony megmutatkozik abban, hogyan ütemezi az egyes munkafázisokat az egyes technológiai idők figyelembevételével. Ja és persze abból, hogy nem glettelés után akar villanyt vezetékezni a falban vagy valami hasonló.

9.    Ha nem azt csinálja, amit kell

Ha van egy tervünk, ragaszkodjunk hozzá! A szaki ne akarja kispórolni mondjuk a födém egyik rétegét a rétegrendből, mondván, hogy az úgysem kell, mi meg még spórolhatunk is vele – ez nem más, mint lustaság vagy kapkodás. Egyiket se toleráljuk! Persze ne essünk át a ló másik oldalára se, vagyis ne ragaszkodjunk olyan dolgokhoz, amelyeknél lehetnek valóban egyszerűbb megoldások is – de ahhoz igen, hogy ezekről egyeztessenek velünk a munka előtt, és ne utána.

10. Ha lop

Ha az előre egyeztetett anyagmennyiség valahogy mégsem elég, kezdjünk el odafigyelni. Ha a különbség 5-10 százaléknál rendre nagyobb az eredetileg számolt és a valójában felhasznált anyag mennyisége között, akkor az arra utal, hogy emberünk vagy nagyon vacak matekból, vagy túl jó: vagyis saját zsebre dolgozik.

TIPP: a vállalkozó által javasolt anyagrendeléseket minden esetben ellenőrizzük az építőanyag-kereskedésünk szakembereivel! Ők általában tudják, hogy a gyárilag megadott és a valós felhasználás közötti különbségek mekkorák lehetnek a különböző problémák miatt.  

 

 Fotó: Pixabayxcom

Kérd ajánlatunkat itt!

Facebook comments