Elsőre talán meglepően hangzik, de a térkő lerakása valójában a vízelvezetéssel kezdődik. Pontosabban: ha már tudjuk, hová és milyen térkövet szeretnénk lerakni, akkor először azt kell átgondolnunk, hogyan vezessük el az adott felületről a vizet. Persze, a térkő fugáin keresztül a csapadékvíz egy része el tud szivárogni a talajba, de ne legyen kétségünk, a nagyobbik része bizony szép nagy tócsákban ott marad majd. (Ennek az is az oka, hogy a fugákban alkalmazott finom szemcséjű homok vízáteresztő képessége igen csekély.) A tócsák pedig nem csupán azért jelentenek gondot, mert az egész térkövezési munka egyik legfontosabb indoka pont az, hogy ne lépdeljünk sárban és vízben a kertben, hanem azért is, mert télen ezek be is fagyhatnak, ami hosszabb távon komoly károkat okoz az elkészült felületben. Ezért aztán fontos jól megtervezni, hogy milyen irányban és milyen módon, illetve hová fogjuk elvezetni a vizet a térkövezett területről.

A lehetséges irányokat persze az adott terület adottságai határozzák meg, de arra kell törekedni, hogy a házunk falától mindenképpen elfelé, és ha lehetséges, akkor mindig a rövidebb irányba vezessük el a vizet. Vagyis ha a térkővel burkolt felület 3x7 méteres, akkor ne a 7 méteres irányba, hanem ha lehetséges, akkor keresztbe, csak 3 méteres felületen keresztül igyekezzünk megszabadulni a csapadéktól. Ha erre nincs módunk, akkor fontoljuk meg, hogy a felületbe helyenként egy-egy szépen burkolt vízelvezető vágatot építsünk be. (Ezt már csak azért is érdemes megtennünk, mert ha ügyesen vezetjük össze a csatornalefolyókat egy szikkasztóba, akkor az összegyűlt vizet akár locsolásra is fel tudjuk használni – ne feledjük: a víz kincs, ne pazaroljuk!)

TUDTA? A térkővel burkolt felületek lejtésére vonatkozóan a szakkönyvek ajánlásai egybe esnek az útépítési műszaki útmutató előírásaival. E szerint a felületet úgy kell kialakítani, hogy hossz irányú lejtése minimum 0,5 százalék, a kereszt irányú pedig legalább 2 százalékos legyen.

A térkő lerakását komoly előkészítő munka előzi meg: az úgynevezett rétegrend kialakítása. Ez a következőképpen néz ki:

Illusztráció: Semmelrock

Illusztráció: Semmelrock

1) 3-5 mm fugatáv, kvarchomokkal fugázva
2) a burkolat vastagsága terhelés szerint
3) zúzalékágy 2-5 mm szemcseméret, vastagsága 30-40 mm (mészkőzúzalék tilos, nem tartalmazhat vízben kioldódó anyagokat)
4) alapozó réteg (vastagsága 100-300 mm) – nem kötött anyagokból (mechanikusan szilárdított kő, tömörített kavics, sóder, kavics) – kötött anyagokból (cementkötésű keverék, hézagos cementbeton és alapozó cementbeton)
5) védőréteg (vastagsága 200-300 mm) – nem kötött anyagokból (sóder, kavics, mechanikusan szilárdított föld, cementtel stabilizált föld)
6) elegyengetett, tömörített és lejtős aljzat, min. lejtése 3%

Erre a roppant alapos előkészítésre azért van szükség, mert különben le sem tudnánk tenni szép egyenletesen a választott térkövet, átnőne rajta idővel a gaz, a lapok egymáshoz képest elmozdulhatnak, egyes területek pedig megsüllyedhetnek. Márpedig annyira azért nem olcsó mutatvány ez, hogy érdemes legyen megkockáztatni azt, hogy két év múlva újra kelljen kezdeni.

A térkő alapozás megfelelő rétegrendjének kialakítása

A térkövezés a munkaterület pontos kitűzésével kezdődik és az ásással folytatódik. Mint a fenti rétegrendből kiszámolható, a leendő szint alatt jó 50-60 centiméter mélyről indul a tulajdonképpeni ágyazat – vagyis nagyjából ilyen mélyen kell elhordanunk a talaj felső rétegét. (Megjegyzés: mivel a felső talajréteg általában kiváló termőtalaj lehet, érdemes átgondolni, hol tudnánk felhasználni a kertben!)

A következő lépés a terület körbehatárolása: a térkövezni kívánt felület széleire szánt szegélyköveket kell a lehető legegyenesebben szép hosszában lebetonozni. Ehhez illeszkednek majd a lerakott térkövek, ez a szegély fogja össze az egész felületet. Fontos, hogy a vízkivezetések helyeit a szegélyekben is alakítsuk ki. (Több gyártó kínálatában van csatornavágattal ellátott szegélykő, kifejezetten erre a célra, ami vonzónak hangzik, de roppant alaposságot kíván a beépítése. Ezért egyszerűbb megoldás lehet, ha magunk vágjuk ki majd utólag a vízelvezető vágatok kivezetését.)

A kiásott és gyökerektől, gyomoktól megtisztított terület alját döngölőbékával alaposan le kell tömöríteni. Erre kerül az aprószemcsés védőréteg (pl: sóder vagy kavics), 15-30 centiméter vastagságban, amelynek az a funkciója, hogy megakadályozza, hogy a következő réteg, az alapzati beton folyton a talajvízben ázzon. Ezt a réteget sem árt egy kicsit letömöríteni, de semmiképpen sem érdemes túl keményen, mert akkor pont alapfunkciójának, vagyis a víz áteresztésének nem tud majd kellő mértékben eleget tenni. 

Az enyhén tömörített kavics/sóder/murvaágyra jön a következő réteg, a 10-15 cm vastag betonréteg, amelyet semmiképpen se egyetlen tömbbe öntsünk, mert ha a különböző terheléstől eltörik, akkor helyenként az egész felület megsüllyedhet. (Ez jellemzően akkor fordul elő, ha egy nagyobb, összefüggő területet térkövezünk le, amelynek egyik része kocsibeállóként is funkcionál – de hasonló gondot okozhat az is, ha a talaj egy meghatározott területen több nedvességet szív magába.) Szóval a vékony kis betonrétegünk simítását ugyan nem kell olyan alapossággal végeznünk, mintha látszó és használt felületről lenne szó, (elég egy deszkával lehúzni a tetejét) de a dilatációs hézagokról ne feledkezzünk meg!

Az elkészült betonlemezre 1-2 cm vastag homokréteg kerül. Ez jellemzően inkább 2 cm legyen, de mivel ez már közvetlenül a térkövek alá kerül, ez a réteg segít kiegyenlíteni az eddig elvégzett munkánk kis hibáit. Magyarul: ha jól dolgoztunk, mindenhová 2 cm vastag homokréteg kerül, de ha kevésbé jól, akkor lesz, ahol 3 cm, máshol pedig csak 0,5 cm lesz ennek a rétegnek a vastagsága.

TIPP: a homokréteg inkább legyen vastagabb, mintsem bárhol a beton fedés nélkül maradjon! A közvetlenül a betonra helyezett térkövek ugyanis könnyen elmozdulhatnak, eltörhetnek, kilazulhatnak, és ezek mellett a nedvesség is utat talál közvetlenül a betonlemezhez, ami néhány év alatt tönkre teheti a művünket! (Előfordulhat például, hogy egy nagyobb esőt követő fagy után az egész térkőréteg felválik, kimozdul a helyéről.)

A homokot érdemes minél alaposabban eligazítani és enyhén (tényleg csak enyhén, pusztán a következő munkafázis megkönnyítése céljából) tömöríteni. Ezt követően eljutunk végre odáig, hogy elkezdhetjük lerakni magát a térkövet.

Így rakd le a térkövet!

Ha jó munkát végeztünk az előkészítéssel, akkor a folytatás már haladós lesz – de sokat kell térdelni hozzá. Nincs más dolgunk, mint szépen sorban, ügyesen egymáshoz illesztve lerakosgatni a kockákat/téglalapokat – és persze időnként megvágni őket egy kővágó koronggal felszerelt, nagyteljesítményű flexszel. A lerakott köveket a végén gumilappal ellátott döngölőbékával még egy kicsit meglapogatjuk. Aztán jöhet a finomszemcséjű homok és a seprű, amivel ezt a fugaanyagot két-három fázisban ismételve besöprögetjük a kövek közötti hézagokba.

Egyszerűen hangzik? Nos, sajnos még ez az utolsó, az előzőknél sokkal látványosabb és haladósabb munkafázis sem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik. Éppen ezért adunk néhány tanácsot, ami megkönnyítheti a térkő lerakását.

Mire figyeljünk a térkő lerakásánál?   

  • A kiszállított térkövet raklapokban fogjuk kapni. Érdemes mindegyik raklapot rögtön a munka előtt megbontani és alaposan megnézni, nincsenek-e színkülönbségek közöttük! Ha igen, akkor nem árt nem egyetlen raklapból dolgozni, hanem keverni az anyagot, így az eltérések sokkal kevésbé lesznek feltűnőek, mintha egy-egy tömbben lenne egy-két árnyalatnyi eltérés a felületen.
  • A formák és a színek fontosak, a fáradságos munkával kialakított térkövezett felületet évekig fogjuk nézni, ezért nem mindegy, milyen anyagot választunk. (A lehetőségekről érdeklődhetünk és árajánlatot kérhetünk itt!) Ugyanakkor lényeges szempont lehet az is, hogy minél kevesebbet kelljen vágni a lapokból, így érdemes vagy a kijelölt területhez igazítani az anyagméretet, vagy a választott anyag méreteihez célszerű igazítani a térkövezendő felület nagyságát.

FIGYELEM! Bár vonzó lehetőségnek tűnik egy 1 méter széles járdát 4x25 cm-es lapokkal kirakni, amihez elméletileg még vágni sem kellene, de célszerű a lapokat kötésben, vagyis egymáshoz képest sorokban elcsúsztatva, nem pedig négyzethálósan letenni – még akkor is, ha így minden második sor esetében vágnunk kell!

  • A szegélykeret kialakításakor ne feledkezzünk meg a térkövek közötti fugákról sem! Vagyis, ha egy 1 méter széles járdát szeretnénk kirakni, akkor ne pont 1 méterre legyen egymástól a két szegély távolsága, hanem 1-2 centi ráhagyással, hogy a köveket be is tudjuk illeszteni a formába, és a fugának is jusson némi hézag köztük. (Illetve lehetnek 1-2 milliméteres anyaghibák is, vagyis egyes kövek ennyivel szélesebbek vagy hosszabbak lehetnek, mint a többi – persze nem a látszó felületükön, hanem az oldalukon, a kidolgozási minőség kisebb-nagyobb ingadozásai miatt.)
  • Gondoljunk arra, hogy hiába végeztünk tökéletes munkát, lehet, hogy néhány év múlva a lerakott felület egyes részeit valamilyen javítás vagy sérülés miatt esetleg meg kell bontatunk. Mivel a gyártók rossz szokása, hogy 1-2 évente új kollekciókat dobnak piacra, így előfordulhat, hogy a korábban vett anyagot utólag már nem tudjuk beszerezni. Ezért érdemes 1-2 négyzetméternyivel többet venni a kövekből, mint amennyire ténylegesen szükségünk van.
  • Megkönnyítheti a munkánkat, ha olyan térkövet választunk, amelynek az oldalába 1-2 milliméteres távtartókat alakítottak ki – ezekkel könnyebb egységes vastagságú fugákkal kirakni a felületet.  

Milyen anyagot használjunk?

Gyártóból és forgalmazóból szerencsére nincs hiány. A legnagyobb, legismertebb a piacon talán a Semmelrock, de a Leier, a Barabás, és az SW Umweltechnik is széles választékot kínál. A választékból itt szemezgethetünk.

Facebook comments