Gyakran megfeledkezünk róla, hogy az építkezés folyamata és az eredménye, a kész ház egyaránt a saját, személyes ökológiai lábnyomunk a Földön. Pedig a „zöld gondolkodás” sokszor nem jelent mást, mint kreatívnak lenni – és a maradékok felhasználásával meg pár okos trükkel sok pénzt is megtakaríthatunk. Megosztunk pár ilyen trükköt, hátha jól jön az építkezésnél vagy felújításnál.

Az igazán jó ház a zöld ház. Nem, nem arra gondolok, hogy békanyál-zöldre festjük a falakat… Inkább arra, hogy környezetünk számára hogyan legyünk kevésbé pazarlók. Mielőtt belefolynék eme kérdéskör mélységeibe, hogy egyáltalán egy új ház felépítése mennyire lehet „zöld” vagy épp káros, ha a gyönyörű érintetlen természetet egyszeriben beépítjük kisebb-nagyobb épületekkel. Na, persze lakni azért csak kell valahol, és a modern homosapiens már nem épp érzi kényelmesnek a szentjánosbogarakkal megvilágított barlangot. Így aztán ott mozog bennem a kérdés, hogy mit tehetnék én „egyszerű ember”, a lakóingatlanom okozta környezetpusztítás ellen.

barlanglakás

Mindig van felesleg

Mielőtt mélyebben belevethettem volna magamat az ügy boncolgatásába, máris megkaptam a válaszokat. Rájöttem, hogy bármilyen precízen és komoly matematikai képletekkel számolok, sosem tudok pont annyi anyagot vásárolni, amit majd valóban fel is használnak az építkezés során. Néhány hónap leforgása alatt az udvaron itt-ott félrerakva halomban állt magányosan némi faanyag, tégla, meg olyan holmik is, amelyeknek a nevét sem tudom. Persze a szorgos építőbrigádomat nem büntethettem, nem kérhettem volna, hogy azt a 12,5 db téglát rakják már be a falba mert ez micsoda pazarlás… Ami maradt, az maradt. Eladni vagy visszavinni kevés (hiszen a legtöbb helyen bontott raklapot már nem vesznek vissza), elpakolni meg sok.

raklapbútor

Vékonyvakolat a belső falon

Szóval itt lépett képbe ragyogó elmém kreativitása. Itt nem arra gondolok, hogy építettem a fennmaradó anyagokból még két kutyaházat az udvarra, ugyanis a macskám jobban szereti a benti kényelmes fotelt. Amíg kívülről épült-szépült kis lakásom, időm teljében nekiláttam a benti design megtervezésének. Amatőr lakberendező lévén megtudakoltam, hogy a maradék Cemix nevű vakoló anyagot a belső falakon is felhasználhatom (ha érdekel, itt utána tudsz nézni), s ezzel modern extravagáns külsőt kölcsönözhetek például a nappalinak, mellékhatásként pedig javul a fal hőszigetelő és mechanikai állóképessége. Ugyan szűz szememmel nem igazán tudtam pontosan elképzelni a végeredményt, azonban mikor elkészült, azt gondoltam: „Ez itt Itália”! Nem mellékesen a maradék vakoló anyagot kézzel vitték fel (a Cemix könnyű kezelhetősége miatt), szóval itt is írtam egy pontot a javamra, a gépi módszer árampazarlásával szemben.

Akár a 3D-s tapéta: a vékonyvakolat beltérben is mutatós lehet!

TIPP: A vékonyvakolat beltéri alkalmazása nagyon spórolós megoldás is egyben, hiszen közel sem kell úgy előkészíteni a falat, mint a festéshez. Nem kell például (annyit) csiszolni (annyit) glettelni, és a festést sem kell kétszer megismételni.

Zsalukőből virágoskert

zsaluko viragoskert

Míg odabent száradt a csodás vakolatos falam, máris elkezdtem keresgélni az újabb kihívást, s lám hamar rá is bukkantam! Az újabb talált kincs nem más volt, mint egy fél tucat zsalukő különböző méretekben. Ezzel aztán feladtam magamnak igencsak a leckét. Mint hobbikertész, a jelmondatom szerint: minden mélyedéssel rendelkező tárgy, ami picit is magában tartja a vizet, az virágültetésre való! Mondanom sem kell, az építkezés után kitermelt friss föld tökéletesnek bizonyult növényeim táptalajának.

A Leier típusú zsalukő nagy szolgálatot tett a ház alapjainak lerakásakor. A maradék pedig, a virágládáimat különböző alakzatokban egymásra, illetve egymás mellé pakolva, bennük a kitermelt földben szunnyadó növényeimmel máris csodás kis „öko” kertté vált.

Virágszegély térkő maradékból

terko viragszegely

De itt még mindig nem álltam meg! A lépcsős zsalukő-kertem mellett néhány virágágyás is helyet kapott, amit szerettem volna elkeríteni. Erre a célra pontosan megfelelőnek találtam néhány magányosan álló színes térkövet. Ennek az anyagnak a szerelmese voltam, mert ez nem csupán a megszokott szürke színű „talpalávaló” volt. Nem, bizony! Ezek sok színben pompázó formás kis Semmerlock térkövek voltak. Csodás kertszegélyként is jól funkcionáltak, nem csak a garázsba vezető úton az autó kerekei alatt. Ez már így nekem igazán Itália!

Laminált padló konyhába…

Míg én virágzó kertemet gondoztam, a házban sem állt meg a munka. Elérkezett végre az idő, hogy az általam kiválasztott Egger laminált padlót letegyék az új konyhámba. Igen, a konyhába! Egyszerűen beleszerettem ebbe a gyönyörű anyagba, a konyhabútorhoz is tökéletesen passzolt, hát gondoltam: miért ne?! Aztán jött a bökkenő. Konyhaművészeti jártasságomból adódóan hamar rájöttem, hogy egy nagyobb főzést biztosan nem úszok meg anélkül, hogy a fazékban gyöngyöző húsleves felét ki ne öntsem a padlóra sietségemben. Ugyan az illatozó étek veszteségét még kibírom, de ha a padló átázik, az új konyhámnak bizony lőttek. De lám, itt a csoda! Az Aqua+ változat tökéletes a nedves helyiségekben (akár fürdőszobában!) való alkalmazásra, tehát a gasztronómia szerelmesei is nyugodtan öntözgethetik immár a levest literszám az Egger Aqua+ laminált padlós konyhájukba! (Vagy nem – mert nem muszáj.)

laminált padló a konyhába

…és a falra!

De visszatérve a zöld házamhoz, természetesen ebből az anyagból is maradt némi fölösleg. A fennmaradó két négyzetmétert jobban kikímélve, úgy döntöttem: a hálószoba falán csodásan fog mutatni. Nos, nem tévedtem; a falra hányt padló egészen természetközeli pihenési élményt nyújtott, nem beszélve arról, hogy néhány óra alatt elkészült a remek falburkolat.

laminált padlo faldekor

Mindezek után elég hamar világossá vált, hogy ennek az „újrahasznosítós” folyamatnak talán sosincs vége, mindig lesz egy kis „plusz”, amit felhasználhatok majd lakhelyem költséghatékony szépítgetésére.

Vajon mi legyen a következő feladat?

Kérd ajánlatunkat itt!

Facebook comments